Pentek este gondoltam magamba teszek nehany sort, nem bamulom ahogy a gep szakadatlanul dolgozik az adatok visszallitasan. El is bicajoztam a nagy hoban driftelgetve a Kanapee-ig. Visszafele mar gyalog kellett jonnom, ugyanis elso defeketet kaptam vhol, vagy azok eresztettek le akiket oktattunk csocsoban.

Szombat este ismet hasonlokeppen gondolkoztam, de meg mielott utnak indultam belsot csereltem. Ismet a Kana volt megbeszelve indulonak, igyhat odatekertem. Szetneztem, amde szomoruan tapasztaltam hogy sehol senki. Fasza - mondtam - ha mar eljottem idaig leglabb egy sort magamba baszak. El is ment igy vagy 15 min a plutnal, aztan hazaindultam. A canga erintetlen, meg a kilometerorat sem akarjak elvinni, pedig direkt rajtahagyom. Beugrott egy hely, hogy azt menet kozben erdemes lenne lecsekkolni, hatha ott vannak. Ott voltak. Mak, osszessegeben jol ereztem magam, Nurnbergbol ismertem meg nehany uj embert...

Aznap meg amugy csongetettek, a posta-futar. Feljott, vmit makog meg tolja oda a nagy dobozt. Ehh? Meglepi? Kitol? Nagy doboz, rossz nem lehet. Atvettem, digitalisan alairtam, papir? 21. szazad! Nevem ugyan sehol nem talaltam a package-en, de annal nagyobb kivancsisaggal feszitettem fel. Kb 200 db Szuz Marias kepeslap es ugyanennyi boritek volt a tartalma. Isteni jelnek tekintettem.

Vasarnap mar a mosasra is sort kell keriteni, ugyhogy szokas szerint osszeszedtem a cuccokat es beadagoltam a pincze-mosogepbe. Egyszeruen nem birom megtanulni, hogy ha az elso 50 centest benyeli, akkor a tobbi kettot is be fogja. Raadasul most megegyet becsettintettem, igazabol nem tudom miert, hiszen az volt az utolso...

Sebaj, meg jo hogy maradt nehany safety ruha. A hetfoi napom majdnem tokeletes volt, csak amikor indultam volna el melo utan, akkor tudtam meg hogy modosult az esti programom. Imadott kerekparom ismet leeresztett elso kerekkel vart. En nem tudom mi fasz van, mehettem boltba gumiert, mert mar ellottem mindet. Ha jol szamolom ez lesz az otodik cserem, tulajdonkeppen mar par perc alatt csukott szemmel megvan. Este jott egy csaj a csomagert. Mondtam neki Verzeihung, de azt hittem Isten aldasa volt es veletlenul felpattintottam. Nem balhezott.