Kitalaltam, hogy mostantol megprobalok ékezetes karaktereket használni. Vagy legalábbis részben, mert amúgy utálok így írni, egyrészt lassabban is megy (commodoron tanultam gepelni, abbol meg nem nagyon lehetett magyar billentyűzeteset kapni) és még nem találom az ékezetes betűket. Viszont így könnyebben olvasható, meg a hovatartozás tudat, a magyarság is felerősödik az emberben, ha messze van a hazájától, és egyre jobban szereti azt. Meg egyre jobban hiányzik minden otthonról.

Gabi elmegy. Ő az egyetlen, akivel itt igazán szót tudok érteni, valamit hasonló elképzelései vannak a partyzásról. A gond, hogy pár hete ismertem meg és pár nap múlva tovább is áll. Péntek este kitalálta, hogy ő otthon egyedül megiszik egy sört, mert nem talált senkit akivel tudna. Gyorsan lebeszéltem erről és tájékoztattam hogy rossz helyen keresgélt, áthívtam. Mikor meglátta a lakást, akarommondani szobát, csodálkozott, hogy még nem vágtam fel az ereimet ezen az erősen ingerszegény helyen. Most hogy így mondja... jóóó azért nem, még. Beszélgettünk és mondta, hogy ők a szimmensznél erőműveket helyeznek üzembe különböző site-okon, most éppen itt Fürthbe, kb fél évig tart egy ilyen. Előtte Thaiföldön volt, a paradicsomba, a táj kurvák között, azt mondta nagyon állat volt, fehér ember ott ráadásul kuriózum, nem unatkozott. Jövőhéten Angliába megy, London mellé, az pedig az igazi partyk, zenék szülővárosa, ugyancsak nem lesz olyan rossz. Bazdmeg lehet hogy pályát tévesztettem. Raadásul mesélte, hogy az egyik volt oskolatársa külkert végzett, immár saját tözsdés cége van, nemrég vett 25 méterért egy lakást és most éppen kurvanagyot szakít a válságon valami napos helyen. Pár évvel idősebb mint én. Én meg itt szopok ezeknél a rohadt németkenél, még az eddig vidám élet sincs, nemhogy a milliók, vagy legalább maláj picsak. Kiizzadtam azt a szar vizsgát is, ami egyenlőre lofaszt ért, de már tanulok a következőre, hogy versenyben tudjak maradni, mert ugye a mi fantasztikus szakmánkba mindíg tanulni kell, ha meg akarsz maradni. Mondjuk lehet ha most vennék pár OTP részvényt azzal megcsinálnám a szerencsémet, vagy éppen szerencsétlenségemet? A Csányi segge alá esett az ára, de mondjuk még így is csak a könyv szerinti árba van. Sajnos nem értek hozzá, de ahogy magamat ismerem tutti csak becummantanám. Nem jó ez így, vmit ki kell találni.

Naszóval nálam söröztünk és miután feléltük a készletet, lekóvályogtunk a városba, a Papa Joes volt a cél. Tömve volt mire odaértunk, meg az 5 forintos beugró is tántorított minket a belépéstől, inkább a Kanapeeban használtuk fel az összeget. Majdnem csocsóztunk is, de amikor láttuk, hogy az egyik játékos egy kapott gól után erősen bazdmegolva őrült módjára verte a mögötte lévő billiárdasztalt, akkor elálltunk szándékunktól. Hogy alázzunk így?  Kitaláltuk később, hogy nekünk most mindenképpen vennünk kell egy pakett cigit, mert az jó lesz. Dehát drága meg minden, de azért összekuporgattuk apróból nagynehezen, szépen be is dobáltam az automatába, aztán jött a dilemma, hogy melyik szart valasszuk. Hosszas tanakodás után ezüst marbira esett a választás, meg is nyomtam azt a gombot, amin a képe volt, erre kidob egy mentolosat. Hát az ideg tépett, legszivesebben szétütöttem volna a gépet. Vittem is a pultos csajnak, mondtam neki hogy eltévesztette a gép, nagyon nem ezt kértem. Azt mondja ott van az automatán a telefonszám, hívjam fel, ő nem tehet róla. Jah hát persze, a csávó biztos minden percben startrakészen azt várja, hogy mikor hívja már végre valaki, éjfélkor felhívom ő meg majd mondja hogy persze, öt perc és ott vagyok. Úgyhogy aztán mivel már meg volt és nem tudtunk mit csinálni, magunkba erőltettünk egyet.

Szombaton volt a búcsúbulika, Cukor albérletében a megbeszéltek szerint. Azonban ott kiderült, hogy mivel ő aznap segített valakinek pakolni és jól elfáradt, így ő ma nem partyzik. Másnap ugye semmi dolga, nincs meló meg semmi. Végülis ő volt a házigazda, ő adta a helyet. Úgyhogy 11 körül be is ment a szobájába aludni. Mi még ott elvoltunk vagy egy jó órát, aztan mentunk az E-werkbe. Útközben véletlenül eldőltem a keróval, úgyhogy valószínűsítem ekkor hagyhattam el a lakatot és valószínű ezért szakadt el három, a kosarat tartó négy műanyag bilincsből. Még jó hogy az az egy megmaradt, annyi tartotta csak éppen. Az E-werk jó szar volt, legalábbis a zene az nagyon, de ha jó zene menne nagyon király hely lenne, annyi terem van benne hogy el is tévedtem rendesen, egy csomó ideig nem találtam meg a többieket, féltem is. A doboz cigi is elveszett valahol, mondjuk azt nem is bántam.

Vasárnap voltak kajálni a városban a többiek, engem is hívtak volna, ha nem hagytam volna a telefonomat Cukornál. Úgyhogy ez kimaradt, viszont délután átmentünk Fürthbe. Kirchweih volt: sörsátor, bratwurst, vidámpark. Nem volt olyan nagy, de volt egy vadász körhinta vagymi, olyasmi volt mit az a nagy hajó van Pesten is, ami két irányba függőlegesig kileng, csak itt hajó helyett ilyen kör alakú ülőrész volt és veszettül forgott. Kenettünk egy próbát, ütött, csak 5 perc után a gyomrom kezdett egyre szarabb lenni, 15 perc utan már a terítésen gondolkoztam, mert olyan sokág ment. Azért, mert még nem gyúlt össze megfelelő számú ember a következő menetre és addig hagyták hadd szoljon. Hát áldás volt kiszállni belőle, mindenkinek faszán helyretette a gyomrát, főleg Cukornak, közvetlen előtte tolt be egy pár wurstot. Nekem még most is érdekes a hasam, de ezen kívűl nem volt rossz dolog, egy újabb korsóval lettem gazdagabb.