keksz kalandjai

Elozo nap azert megneztem a helyet ahova mennem kell majd, de meg igy sem 100 hogy problemamentesen es idoben megerkezek. Kivetelesen azonban hiba nelkul vettem ezt az akadalyt. A kompetensz szenter tok ures volt, egyik irodaba se senkise. Vartam hat. Jott egy csavo, mondtam neki hogy Javabol jottem bizonyitani. Nem ugy tunt, mint aki kepbe van, gyorsan elkerte a papirt ami nalam volt es eltunt, majd utanna mosolyogva kisert (most VEGED VAN!) be az ures terembe es leultetett ahhoz a gephez amelyikre legjobban ralatott a kamera. Megnyugottam hogy nem vagyok egyedul. Elment. En csinaltam, de nem birtam ki vegig a 3 orat, annyira kellett pisalnom, az utolso riszkes kerdesre mar inkabb szartam minthogy osszehugyozzam magam. Izgultam amikor a csavo a kinyomtatott eredmenyt lebegtette es elkezdte magaban olvasni. De ugy mint aki most latott ilyet eloszor, koncentralt hogy megfejtse, inkabb tobbszor elolvassa mielott bekopi hogy nem lett meg aztan megis. Vegul kimondta a boldogito gratulalokot. Orultem. Hazafele sokan neztek hogy mit csapatom az oklommel a levegot a bicajon. Juhuu! Lesz mit este unnepelni! Mondtam is Cukornak hogy keszuljon ra, de erre az volt a valasz hogy o most MAX csak egy sort. Humm. Sebaj gondoltam, ugyis mindjart megyek vissza, majd otthon...